Sandra Beerends lírai dokumentumfilmje privátfilmek töredékeiből, ismeretterjesztő- és dokumentumfelvételekből összeállítva mondja el a jávai Alima történetét, aki egy holland családnál dolgozik dadaként, vagy ahogy a 20. század elején hívták, babuként. Alima nem valódi személy, hanem többszáz egykor szinte láthatatlan, mára pedig teljesen feledésbe merült nő sorsának fiktív megtestesítője, akikhez mégis megannyi szállal kötődnek egykori munkaadóik és a gyerekek, akikkel állandó dajkaként az első években talán mindenki másnál szorosabb viszont alakítottak ki. A fiatal lány őrzi kis gondozottjának első lépéseit, játszik vele, ápolja, ha beteg, és amikor a család a gyarmatokról hazaindul Hollandiába, elég bátor ahhoz, hogy velük tartson. A távoli országot egyszerre találja riasztónak és lenyűgözőnek, és bár eleinte nem beszéli a nyelvet és állandóan fázik, itt is egyre otthonosabban kezd mozogni. Európában nem csak a csodálatosan fehér hóval, de a mindenkinek járó pihenéssel, az oktatás fontosságával és a szabadság eszméjével is megismerkedik, és ha az elsőt nem is, az utóbbiakat már viszi magával, amikor visszatérnek a gyarmatokra.