A nemzetiszocialisták hatalomra jutását követően a német filmiparban gyorsan megindult a zsidó filmkészítők kiszorítása. 1933 után sok ellehetetlenített alkotó máshol próbálta folytatni a munkát, azonban a helyzetük a környező országokban is egyre bizonytalanabbá vált. Mivel az állami háttérrel működő, nagy produkciós cégek nem szerződtek velük, kénytelenek voltak a piac kisebb, önálló szereplőihez fordulni. Elhivatottságuknak köszönhetően hamarosan kialakult a német nyelvű filmek új, független gyártóbázisa, melyre sokan, az izgalmas és sikeres produkciók ellenére is, nem kívántként tekintettek. A Filmarchiv Austria nemrég megnyílt kétszintes kiállítása, a Nemkívánatos mozi (Unerwünschtes Kino – Vertriebene Filmschaffende in Wien und Budapest 1933 - 1938) ezeknek az éveknek a filmtörténetét dolgozza fel, számos magyar vonatkozással. 

Gaál Franciska (Forrás: Filmarchiv.at)

1934 és 1937 között 24 „nemkívánatos" film készült Ausztriában, Magyarországon, Csehszlovákiában és Svédországban, de a két központ egyértelműen Bécsben és Budapesten volt. A szaktudás, a német nyelvhasználat és a szoros kulturális kapcsolatok vonzóvá tették a régiót, ezért a Berlinből elűzött filmesek elsősorban a két Duna-parti nagyvárosban leltek új otthonra (vagy éppen ezekbe tértek vissza), ahol néhány évig, a hamarosan itt is életbe lépő, szigorú korlátozásokig maradhattak. Az ekkor gyártott filmek között az amerikai screwball hagyományait követő vígjátékokat, vidám zenés darabokat és melodrámákat egyaránt találunk, ráadásul a művek néhény esetben eleve több verzióban, több nyelven forogtak.

Az októberben nyílt tárlat bemutatja a korszak legfontosabb alkotásait, szereplőit, valamint saját és társintézményei gyűjteményéből sok olyan tárgyat és dokumentumot, melyet csak ritkán láthat a közönség. Az első szinten megismerjük a nemkívánatos mozi kulcsfiguráit, és megtudjuk, hogy milyen lépésekben történt a zsidók kiszorítása. A kurátorok a többszáz érintettből 28 személyt emeltek ki, akikre az önálló vitrinekben elhelyezett tárgyakkal és a közreműködésükkel készült filmek részleteivel emlékeznek. A nevek között sok magyar-zsidó származású ismerős felbukkan, így a sztárszínésznő Franziska Gaal (Gaál Franciska), a Max Reinhardt színházában játszó Lili Darvas, a vidám szőkeség, Rosy Barsony (Bársony Rózsi), a kedvelt komikus, Szőke Szakáll vagyis Gerő Jenő, a sármos színészlegenda, Ernst Verebes (Verebes Ernő), a Hyppolit, a lakájt is rendező Stefan Székely (Székely István), a hollywoodi karriert befutó producer, Joe Pasternak (Paszternák József), az operatőr Zoltan Vidor, a számtalan népszerű operettet és filmzenét jegyző Paul Abraham (Ábrahám Pál), illetve az odesszai születésű, de Budapesten nevelkedett zeneszerző, Nikolaus (Miklós) Brodszky.

Verebes Ernő mozgóképiari igazolványa (Forrás: Filmarchiv.at)

A látogató többféle úton járhatja be a kiállítóteret, melynek kialakítása az alkotók között létező sűrű szövésű kapcsolati hálóra is felhívja a figyelmet. A padlón vezető színes vonalak térben és időben is összekötik a műveket és a társalkotókat, ami világossá teszi, hogy milyen szoros és intenzív kooperációban működő szakmai közösségről van szó. Így jelenik meg például az 1935-ben készült Bál a Savoyban, melyet Székely István rendezett, innen Bársony Rózsihoz vezet az út, akinek főszereplésével készült a film, miközben azt sem feledhetjük el, hogy az eredeti operett zenéjét Ábrahám Pál jegyezte. A szintén sok magyar vonatkozással bíró Fräulein Lilli (1936) című vígjátékban Gaál Franciskát Szőke Szakállal együtt láthatjuk, ennek vágója Zoltan Vidor testvére, Ladislaus Vidor volt. A mozgóképek csillogó, harsány világát jól ellenpontozza a kiállítás elegánsan visszafogott stílusa, mely kiemeli a téma súlyos történelmi vonatkozásait.

A kiállítótér (Forrás: Filmarchiv.at)

Rosy Barsony, Tibor von Halmay és Felix Bressart a Helyet az öregeknek (Ende schlecht, alles gut, 1934) forgatásán (Forrás: Filmarchiv.at)

A kiállítás második szintjén néhány filmes személyes életútját követhetjük, attól a pillanattól, hogy a zsidó szakembereknek az Anschluss után ismét menekülniük kellett. Közülük sokan újabb emigrációba kényszerültek, és 1938 márciusa után Hollandiában, Franciaországban, Nagy Britanniában, Olaszországban, az Egyesült Államokban, vagy éppen Sanghaiban folytatták, többen azonban nem élték túl az üldözéseket. Az itt kiállított tárgyak között láthatjuk például Darvas Lili és Szőke Szakáll bécsi bejelentőlapjainak reprodukcióit, és igazi különlegességként megnézhetünk egy rövid privátfilmet, melyen Verebes Ernő immár a biztonságos Hollywoodban mókázik. Az alkotók közti munkakapcsolat a második emigráció éveiben is megmaradt, azonban kreativitásuk és lendületük ekkor szerencsére már kifejezetten kívánatos volt. 

A korai hangosfilm közép-európai történetének rövid, de annál fontosabb korszakát felölelő kiállításához kísérőrendezvényként kapcsolódik a Filmarchiv Austria retrospektív vetítési programja, amely két részben mutat be válogatást az alkotók filmjeiből. Aki tehát mostanában Bécs felé jár, ne csak a Dürer-kiállítást nézze meg, hanem ezt is, és persze jó lenne a gazdag és alaposan átgondolt anyagot egyszer Magyarországra is elhozni.

Vetítési program:

Unerwünschtes Kino I. – Filme vor der Vertreibung 1930-1933 (2019. október 18 – december 2.)

BOCKBIERFEST (Carl Boese, D 1930)
BOMBEN AUF MONTE CARLO (Hanns Schwarz, D 1931)
GRUSS UND KUSS – VERONIKA (Carl Boese, D 1933)
DAS HÄSSLICHE MÄDCHEN (Hermann Kosterlitz, D 1933)
DER HERR BÜROVORSTEHER (Hans Behrend, D 1931)
IHRE MAJESTÄT DIE LIEBE (Joe May, D 1930)
DER KONGRESS TANZT (Eric Charell, D 1931), restaurált
LIEBE MUSS VERSTANDEN SEIN (Hans Steinhoff, D 1933)
EIN LIED GEHT UM DIE WELT (Richard Oswald, D 1933)
NIE WIEDER LIEBE! (Anatole Litvak, D 1931)
DER SCHWARZE HUSAR (Gerhard Lamprecht, D 1932)
SEHNSUCHT 202 (Max Neufeld, A/D 1932)
SKANDAL UM EVA (G.W. Pabst, D 1930)
DIE VERLIEBTE FIRMA (Max Ophüls, D 1932)
WALZERKRIEG (Ludwig Berger, D 1933), restaurált

Unerwünschtes Kino II – Produktionen des Unerwünschten Kinos (2019. december)

Bál a Savoyban (Forrás: Filmarchiv.at)

Kurátorok:  Anna Högner, Armin Loacker, Florian Widegger (vetítési program)

Megtekinthető: 2019. október 18 – 2020. január 31.

Hely: METRO Kinokulturhaus, Johannesgasse 4, 1010 Bécs