Idén először adják át az Arany Blende trailer díjat, aminek célja nemcsak a legjobb filmelőzetesek elismerése, hanem a kortárs trailerkultúra feltérképezése is. A trailerek múltjáról általában keveset tudunk, pedig ez a filmtörténet egyik izgalmas fejezete. Az Arany Blende a jövőben gyűjtő- és kutatóbázisa is lehet ezeknek a különös filmecskéknek.

Miért szerettél bele a trailerekbe és hogyan merült fel az Arany Blende ötlete?

Azért szerettem bele a trailerekbe, mert elég rövidek az én memóriámnak is. De viccet félretéve, azért, mert egy közös halmaza mindennek, ami a hobbim és a munkám volt korábban. Reklám is, film is, vágás is. Hobbi szintenkezdtem vele foglalkozni, aztán, amikor már nem húzhattam tovább, és nekiálltam, hogy megírjam az ELTE filmszakra a szakdolgozatomat a trailerek történetéről, nagyon kevés információt találtam a magyar előzetesekről. Valamennyit igen, de ez pont ahhoz volt elég, hogy úgy érezzem, sokkal jobban fel kellene deríteni a témát. Meg egyáltalán beszélni a magyar előzetesekről: kik  csinálták régen, kik csinálják most, milyenek, hogy változik az évek során? Van-e bármi, amitől jellegzetes egy magyar trailer, vagy a világon mindenhol ugyanolyan? A trailer-díj és adatbázis ötlete már rég megvolt a fejemben, mondogattam is, hátha valaki megcsinálja. De mivel ez nem történt meg, és újabb évek vesztek el trailer adatbázis nélkül, úgy éreztem, hogy most már ideje elkezdeni.

Mikor született meg a trailer műfaj?

A műfaj egyidős a filmtörténettel, hiszen a vetítésekre a jegyeket mindig el kellett adni, és ez 100 éve is reklámmal  ment. A trailerek őse a némafilmkorszakban nem a filmek előtt, hanem filmek után, esetleg a sorozat egyes részeinek végén jelent meg úgy, hogy a következő epizód történetét villantotta fel: „Vajon sikerül Kathlynnek kimenekülnie az oroszlánveremből? Nézd meg itt jövő héten!” A trailer kifejezés „utánfutót” jelent, mert ezeket a reklámokat a vetítéseken a főfilmet követően játszották le. Ez nem volt túl hatékony, mert sokszor már nem nézték meg az emberek, úgyhogy elég gyorsan átkerültek a filmek elé, azonban az elnevezés maradt. Az egyik első trailer a The Pleasure Seekers című Broadway musicalhez készült 1913-ban úgy, hogy a próbákról felvett jeleneteket vágták össze.  Amerikában néhány év alatt egy egész iparág épült ki a készítésükre, ahol az NSS nevű cég hamar monopolhelyzetbe került, és ha ők nem nevezték át, akkor más sem. 

 Változtak a trailerek az idők folyamán?

Persze, ez  műfaj folyamatosan változik, mert maga is reklám, ezért nagyon fontos, hogy friss, vonzó legyen az aktuális közönségnek. Régen nagyon sok volt a vándormaszk (wipe) és a figyelemfelkeltő felirat, a trailerek pedig jobban hasonlítottak a filmhíradókra. Az 1950-es évek elejéig eladás szempontjából kevéssé szegmentálták a nézőket, a trailerek mindenkihez szóltak. Ekkoriban sok a grafikus szöveg, a narrátor, vagy a képen is megjelenő ceremóniamester sulykolta az átadni kívánt promóciós üzenetet. Rendszeresek voltak azok a retorikai elemek, amelyek a széles spektrumban célozzák meg a nagyközönséget, például: „bárkivel megtörténhet, akár a nézővel is” Lisa Kernan klaszikus, átmeneti és kortárs időszakot különít el  a trailerek történetében, azokon belül pedig retorika alapján osztja három csoportra az előzeteseket, vagyis sztár-, sztori-, és zsáner-retorikájú trailerekről beszél, attól függően, hogy mit és hogyan akarnak eladni a nézőnek. A szerkesztés azonban földrajzilag is változó, a régi magyar trailerek például jelentősen különböztek abban az amerikaiaktól, hogy nem volt narrátoruk, mindent a feliratok vagy a párbeszédek mondtak el. Volt időszak, amikor a trailerek kisfilm formát öltöttek, mostanában videóklipesek, egy az egyben zenei élményt nyújtanak. Ami marad, az a céljuk, de a technika fejlődésével folyamatosan változott és változik a formájuk.

Frankenstein - trailer (r.: James Whale,1931) 

 Casablanca - trailer (r.: Michael Curtiz, 1942)

Hogyan befolyásolja a technika a trailerek történetét?

Keith M. Johnston kutató fogalmazta meg, hogy a trailerek története a film technikai fejlődésével párhuzamosan alakul. A fordulópontokon a filmek fő sztárja az új technológia lesz, akár a színész sztárt is lenyomva. A mai trailerek alapjait az 1927-es A jazzénekes trailere fektette le, mivel akkor a technikai fejlődés új lendületet kapott a hangosfilmmel, később a színek élménye volt meghatározó, majd az ötvenes és hatvanas években jött egy nagy bumm, amikor a formátumokkal kísérleteztek a filmgyártók és ez is jelentősen alakította a traileresztétikát. George Pal páldául kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy a filmjei trailereibe mindig a legizgalmasabb trükkfelvételek kerüljenek be. Az 1953-as Világok háborúja trailere azért érdekes, mert sok későbbi megoldást megelőlegez. Viszont míg a film teljes mértékben fikciós, addig az előzetes inkább a Welles-féle, nagy port kavart rádiójáték stílusát idézi.

Világok harca - trailer (r.: Byron Haskin, 1953) 

 Világok harca - trailer (r.: Steven Spielberg, 2005)

 A 3D filmek 2D-s trailerei olyan jeleneteket mutattak, amik a 3D élményre emlékeztettek, például a kamera felé zuhanó sziklák. Ez nagyon hatásos volt, és mikor lecsengett a 3D-láz, akkor is megmaradtak a trailerekben ezek a típusú képek. Aztán ott volt a Cinemascope, ami a gyönyörű nagytotálokat vezette be a trailerekbe, ezzel a lenyűgöző látványvilággal reklámozta a filmet. Ugyanígy csak még ezt fokozva készültek a Cinerama-fimek trailerei, amelyek távoli tájakat mutattak, és azt üzenték, hogy a film azt a hatást kelti, mintha a néző is ott lenne. Ilyen például az Aranyfej című amerikai film, ami Budapesten játszódik, és az egész trailere arra épül, hogy milyen csodálatos városba, egzotikus tájra juthat el a néző.

 Aranyfej - trailer (r.: Richard Thorpe, 1964 – Remastered 2013)

Nagy változást hozott továbbá a non-lineáris vágás megjelenése is, mert sokkal könnyeben lehetett kísérletezni a formával, és bár a videóklip esztétika megteremtésére korábban is sok kísérlet volt, az elmúlt tizenöt évben ez nagyon sokat fejlődött. Hogy egy kortárs példát is mondjunk, a Békeidő trailerének végén például egy képernyőfelvétel mutatja, hogyan kell megvásárolni a Vimeón a filmet, ami egészen érdekes és bizarr egyszerre. Ez is a trailer része, nagyjából ugyanazt a funkciót tölti be, mint régen a „LEGKÖZELEBB ITT!” feliratok. 

Létezik szerzőiség a trailereknél? Vannak alkotók, akiknek a trailerei is jellegzetesek?

Igen, annak ellenére, hogy ez azért nagyon nehéz, mert rengeteg elvárásnak kell megfelelni, de legfőképp a nézettségnek, ami iszonyú nyomás. Ezért mindenki igyekszik biztosra menni, és inkább bevált sémákhoz ragaszkodik. De mindig vannak elég nagy sztárok, akik megkockáztathatják az újítást. Az Aranypolgár előzetesét például Orson Welles írta, rendezte és narrálta. Valójában egy kulisszák mögötti kisfilmmel harangozta be a filmet, ami akkoriban nagyon progresszívnek számított. Híresek a Hitchcock-trailerek, mert ő a legkülönbözőbb koncepciókat kitalálva állt a kamera elé, hogy promózza a saját filmjeit. A Madarak trailerében például ornitológiai előadást tart hosszú perceken keresztül, a legvégén pedig belép Tippi Hedren és sikít. Az eredeti filmből egy képkocka sem került az előzetesbe. 

 Madarak - trailer (r.: Alfred Hitchcock, 1963)

A Ragyogás trailere egyetlen beállítás: felmegy a stáblista a legnagyobb sztárokkal, majd lassított felvételen ömlik a liftből a vér. Újítani a teaserek szoktak nagyot, mert ha megvan a hivatalos trailer, ami elég információt ad a filmről, akkor teaser lehet a kísérletező játszótér. De általában nem kell különlegeset tenni ahhoz, hogy azonosítható legyen egy-egy szerző. Hiába a sok szabály, a stílust azért fel lehet ismerni, hiszen a zeneválasztás, a ritmus, a téma dramatizálása, a humor mind olyan elemek, amik karakteressé tudnak tenni egy-egy alkotót. 

Van olyan magyar vagy külföldi trailer, amit kifejezetten érdekesnek tartasz?

Hú, hát valamiért minden trailert érdekesnek tartok, különösen szeretem a tipós trailereket, amelyek kreatívan használják a feliratokat. A régi trailerek közül izgalmas a Twister című film trailere, amire a Fast Forward program egyik előadásán hívták fel a figyelmemet. Itt egy rövid narrátori bevezető után egy jelenetet látunk, amelyben  egy család a közelgő vihar miatt lemenekül a pincébe. Míg a hangot folyamatosan halljuk, a kép elmegy, mintha áramszünet lenne, csak néha villan fel egy-egy pillanatra. A képernyő 60%-ban fekete, a trailer mégis működik, mi több, a sztori és zsáner is felismerhető.

Twister - trailer (r.: Jan de Bont, 1996) 

Az utóbbi időben elég sokszor megnéztem a Sorry to Bother You című filmnek egyik díjnyertes trailerét, imádom benne, hogy milyen változatosan meg ötletesen jelennek meg a feliratok. De iszonyú érdekes volt decemberben a Tenet című film trailerének végén az üzenet, amely elküld moziba azért, hogy ott nézd meg az előzetest. Úgy értem, eddig a trailerek a moziba a filmért küldtek, de az előzetes most már akkora sztár lett, hogy egy trailerbemutatót trailer-trailerekkel promóznak, meg mozibemutatója van és külön bulija. Korábban nagyon tetszett a Testről és lélekről előzetese is. A film álomszerűségét, mágikus hangulatát egy olyan formai megoldással ragadta meg tökéletesen, ami nem volt része magának a filmnek.

Milyen egy jó trailer a néző és a marketinges szempontjából?

A triviális válasz, hogy akkor jó a trailer, ha a néző meg akarja nézni utána a filmet. Egy régi Google-kutatás szerint egy néző mielőtt jegyet vesz egy mozifilmre 13 különböző forrásból hall/olvas, vagyis értesül a filmről, mielőtt dönt. Ha jó egy trailer, akkor sokat beszélnek róla, felhasználja a közbeszédet uraló témák hívószavait, egyszerre különleges és ismerős, és a legfontosabb, hogy eléri a saját közönségét. Ha nagyon egyedit ígér, elidegenítheti a nézőket, ha nagyon hétköznapit, akkor meg a rengeteg tartalom mellett nem lesz iránta érdeklődés. Ezért a trailerek mindig változnak kicsit. Újítanak, visszanyúlnak a régihez, picit mások, formailag folyamatosan változásban vannak. 

Mi történik a trailerekkel mozi nélkül?

Hát ezt az elmúlt két hónapban nagyon jól láttuk többek között a Békeidő példáján is. Szerintem a trailerekkel hasonló változások történnek, mint a filmekkel, tehát mondjuk a végén az üzenet máshova küld, nem a moziba. Az előzetesek elsődleges platformja már régóta a YouTube és ez nem változott meg. Sokkal többen nézik viszont a streamingszolgáltatókat, ahol kicsit másképp működik minden, a trailerek arra próbálnak rávenni, hogy most azonnal dönts a film mellett. A mozik ki fognak nyitni ismét, szerintem inkább az a kérdés, hogy mi fogja újra visszavinni az embereket oda, és ebben milyen szerepet játszanak a trailerek. 

Az Arany Blende nevezési felhívásában kiemeled, hogy nyilvános adatbázisba is bekerül a nevezett előzetese. Miért fontos az archívumépítés ebben a műfajban? 

Azt gondolom, hogy ahhoz hogy folyamatosan naprakészek legyünk szakmailag, bármiről is beszélünk, ismernünk kell annak történetét. A magyar trailereket nem ismerjük, nincs igazán mihez visszanyúlnunk, csak a külföldi trendeket tudjuk másolni vagy átértelmezni. A trailerek története majdnem egyidős a filmmel, szerves része a filmélménynek, tehát helyet kell biztosítani neki a kultúrtörténetben. Érdekes megnézni régi magyar trailerek előzeteseinek leiratait a harmincas-negyvenes években. Ugyanahhoz a filmhez az előzetes jelentés (régen így hívták a trailereket) egyre rövidebb és rövidebb lett, ez pedig onnan látható, hogy az úságok leírták, hány méter filmszalag az adott trailer. Az Egy lány elindul előzetese 1938-ban 143 méter, 1941-ben 115, 1943-ban 50 méter hosszú filmszalag. Külön érdekesek az újrabemutatók, mert azokhoz is mindig készül aktuális trailer. Mi most olyan adatokat kérünk be az Arany Blende nevezőitől, hogy mennyien látták online, mekkora volt a film nézettsége, kik készítették. Aztán reméljük, hogy idővel ezekből az adatokból levonhatóak következtetések. 

Felháborodott olvasói level a Pajtás magazinban. 1978/7 (1978-02-16) (Forrás: Arcanum)

Óz, a csodák csodája - trailer (1939)

Az első Arany Blende trailer díj nevezési határideje 2020. május 21. Részletek: itt.

Kapcsolódó oldalak

Arany Blende

Fandango MOVIECLIPS CLASSIC TRAILERS channel

Watchingthetrailer.com – Trailer History

Források

National Screen Service. In: Slide, Anthony: The New Historical Dictionary of the American Film Industry. Routledge: London – New York, 2014. p. 142.

Matthew Schimkovitz: An epic history of the movie trailer. Hopes&Fears.

Ajánlott olvasmányok

Keith M. Johnston (2019) Researching Historical Promotional Materials: Towards a New Methodology, Historical Journal of Film, Radio and Television, 39:4, 643-662, DOI: 10.1080/01439685.2019.1615293. Online: https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/01439685.2019.1615293

Keith M. Johnston: Coming Soon: Film Trailers and the Selling of Hollywood Technology. McFarland: Jefferson, North Carolina – London, 2009.