Június 8-án John Ridley, a 12 év rabszolgaság forgatókönyvét is jegyző író-rendező, a Los Angeles Times-ban közölt cikkében komoly visszhangot kiváltó felhívást tett közzé, amelyben azt kérte, hogy a WarnerMedia vegye le az HBO Max kínálatából az Elfújta a szél című 1939-es filmklasszikust annak rasszista tartalma miatt. A HBO Max másnap bejelentette, hogy visszavonja a filmet, és egy későbbi időpontban, megfelelő történeti kontextusba helyezve veszi elő ismét.
Ridley a cikkben azzal érvelt, hogy az amerikai polgárháború idején játszódó Elfújta a szél hamisan romantikus színben tűnteti fel a déli ültetvényesek világát és súlyos sztereotípiákat közvetít az afroamerikai lakosságról. Az írás, amely egyébként nem az első, ami hasonló kritikát fogalmaz meg a film kapcsán, közvetlenül reflektál a George Floyd meggyilkolása és a fekete lakossággal szemben elkövetett sorozatos jogtalanságok miatt május utolsó hetében kitört amerikai zavargásokra. Az HBO Max képviselője a felhívásra reagáló nyilatkozatában elismerte, hogy a film saját korának termékeként olyan előítéleteknek ad teret, amelyek a készítés pillanatában és ma egyaránt elítélendők. Emellett hangsúlyozta azt is, hogy a film eredeti formájának megőrzése mégis fontos, mert nem lehet úgy tenni, mintha ez az attitűd nem létezett volna, hiszen csak a múlttal való szembenézés vezethet el egy elfogadóbb társadalomhoz. Ígérete szerint az Elfújta a szélhez a jövőben olyan háttéranyagot állítanak össze, amely bemutatja a keletkezés körülményeit, és így segíti a nézőket abban, hogy megfelelően értelmezzék a látottakat.
Az Elfújta a szél a hollywoodi film egyik ikonikus alkotása, amely a problematikus tartalom ellenére, mind esztétikai, mind technikatörténeti szempontból megkerülhetetlen. A Margaret Mitchell regényén alapuló, majdnem négy órás produkciót 1939-ben mutatták be Victor Fleming rendezésében, olyan sztárokkal, mint Clark Gable, Vivien Leigh, Leslie Howard és Olivia de Havilland. A történet emlékezetes színeit a Technicolor eljárás forradalmi alkalmazása biztosította, amelyek restaurálása 70 évvel később komoly kihívás volt a szakemberek számára. A film kulturális jelentőségét mutatja, hogy megőrzésére és bemutatására újból és újból komoly anyagi és kreatív források összpontosulnak. 2012-ben például Vivien Leigh legendás ruháit állították helyre a Texas-i Egyetem restaurátori központjában, hogy szerepelhessenek a Victoria & Albert Museum kiállításán.
Összeállítás az Elfújta a szél restaurálásáról
A bemutatása óta rendkívül népszerű Elfújta a szél az 1930-as évek végén forgott, amikor a polgárháború emlékével kapcsolatban valóban feléledt egyfajta nosztalgikus-revizionista hangulat. A sztori az északi agressziótól tulajdonukat és életmódjukat védelmező délieket állította középpontba, és a rabszolgatartó társadalmat egyfajta hamisan idealizált köntösben ábrázolta, ahol a feketék többsége elégedett a helyzetével, a felszabadulással pedig, kellő tájékozottság és kontroll hiányában, könnyen tévútra vihető. A film körüli ellentmondások sorát szaporítja, hogy az elnyert számos Oscarból egyet, a legjobb női mellékszereplőnek járó elismerést, éppen a meglehetősen sztereotip Mammy-t alakító Hattie McDaniel vehette át, aki viszont az első színesbőrű színésznőként kapta meg a díjat.
Mammy és Miss Scarlett az Elfújta a szélben
A siker ellenére McDanielnek a gálán a stáb többi tagjától elkülönítve kellett ülnie, hiszen a szegregációs szabályok miatt nem jelenhetett meg együtt a fehér filmesekkel. Az ünnepségen elmondott beszéde mégis fontos mérföldkő a rasszizmus elleni küzdelem hollywoodi történetében, ami az Elfújta a szél jelentőségére is rávilágít.
Hattie McDaniel megnyeri a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscart
Archív mozgóképes tartalmak körül nem először alakulnak ki hasonló konfliktusok. Ennek jól ismert példája D. W. Griffith Egy nemzet születése című 1915-ös némafilmje, amely a Ku-Klux-Klan tevékenységét mutatja be hősies megvilágításban, megkérdőjelezhetetlen filmtörténeti jelentősége miatt 1992-ben mégis bekerült a legfontosabb amerikai filmeket listázó National Film Registry-be. A 2000-es évektől az internetes streaming szolgáltatók megjelenése hozta igazán felszínre a problémát, hiszen ezek segítségével sokféle felületen, rendkívül széles körben válnak elérhetővé olyan filmek, amelyek hosszú idő után így újra, vagy akár először kerülhetnek a figyelem középpontjába. Egy évvel ezelőtt, éppen az archívumok nemzetközi világnapján, a YouTube az alkmaari regionális archívum teljes hivatalos csatornáját letiltotta gyűlöletkeltésre hivatkozva, mert ott olyan második világháborús felvételeket publikáltak, amelyeken náci szimbólumokat lehetett látni. Ebben az esetben a felhasználók tiltakozásának hatására, az oktatási célra is gyakran használt mozgóképek végül visszakerültek a netre, mert a YouTube második körben már nem csak a filmeket, hanem azok publikálásának módját és jelentőségét is megvizsgálta.
Az Elfújta a szél körüli vita rámutat arra, hogy a filmörökséggel kapcsolatos kurátori gyakorlat milyen csapdákat rejthet magában, és mennyire fontos, hogy az archívumi anyagok publikálásakor azokból egyfajta új, kritikai kiadás is szülessen. Legyen szó archív fesztiválról vagy filmklasszikusokat kínáló online streaming platformról, a bemutatás módjának figyelembe kell venni, hogy míg a tartalom ugyanaz marad, a körülötte levő kulturális és társadalmi kontextus erősen megváltozhat.
Források:
Jordan Moreau: HBO Max Temporarily Removes ‘Gone With the Wind’ From Library, Variety, 2020. 06. 09.
YouTube removes Alkmaar film archive for ‘hate-mongering’, DutchNews.nl, 2019.06.10.
