Mindenki ismeri azt a legendát, mely szerint a Lumière-testvérek egyik vetítésén hatalmas pánik tört ki, mert A vonat érkezése nézői megijedtek a vásznon feléjük robogó gépszörnytől. A korai némafilmek hatása azonban visszafelé is működött, hiszen sokan éppen azért látogatták az 1900-as évek vetítéseit, hogy a moziterem biztonságában tapasztalják meg a száguldás élményét. A mozgó járművek fedélzetéről készített felvételek nemcsak a dinamikus látvány miatt voltak érdekesek, hanem azért is, mert a felfedezés, a kaland örömét nyújtották. Ezekre a néhány perces filmekre az első időszakban olyan nagy volt az igény, hogy a hasonló mozgóképekből fantomút (phantom ride) néven önálló műfaj született. A „fantom” kifejezés itt kétértelmű, egyrészt utal a jármű vagy a járművön utazó, egyébként láthatatlan személy nézőpontjára, másrészt arra, hogy az utazás maga is egyfajta illúzió. Az első operatőrök bravúros megoldásokkal és nem kevés kockázatot vállalva, vonatok ütközőjéről, villamosok elejéről, ablakokból kihajolva forgatták az anyagokat, a bemutatott környezet pedig a nagyvárosi utcáktól a vadregényes tájakig nagyon változatos lehetett.
View from an Engine Front - Barnstaple (1898, BFI National Archive)
Az első ilyen mű A Haverstraw-alagút (The Haverstraw Tunnel) címen készült a film feltalálása után alig két évvel, 1897-ben, amit később számtalan változat követett. A kockákat néha kiszínezték, ahogy a Conwy várához közeledő vonatról felvett gyönyörű mozgókép esetében.
Conway Castle - Panoramic View of Conway on the L. & N.W. Railway (R.: William Kennedy-Laurie Dickson, British Mutoscope and Biograph Syndicate, 1898, Eye Filmmuseum)
A különös műfajnak, érdekes módon, a vágás és a mozgóképes dramaturgia fejlődésében is volt szerepe. Ennek egyik korai példája A csók az alagútban (The Kiss in the Tunnel) című rövidfilm, mely egy klasszikus fantomút felhasználásával készült. Ezt a hőskorszak egyik nagy filmes újítója, a brit George Albert Smith jegyzi, aki az alagúton áthaladó vonatról rögzített felvételt elvágta, majd egy pár másodperces sikamlós jelenetet illesztett bele, hogy az alagút sötétjében elcsattanó csókot megmutassa. A megoldás elrugaszkodott az egysnittes fantomfilmek eredeti koncepciójától, melyek éppen azért voltak érdekesek, mert valós időben, vágás nélkül mutatták be a környezetet, és egy hatalmas lépést tett az elbeszélő mozgókép felé.
The Kiss in the Tunnel (r.: George Albert Smith, 1899, BFI National Archive)
A hagyományos példákon túl, rögzíthettek fantomutakat rendhagyó perspektívából, repülő járművek vagy hajók fedélzetéről, mint például az alábbi két film a viharos tengeren és az 1900-as Párizsi Világkiállításon az Eiffel-torony lábánál. Az utóbbi film címe utal a korszak népszerű panoráma installációira, melyek elsősorban képzőművészeti technikák segítségével, változatos módon hoztak létre valóságosnak tűnő, immerzív látványt.
Four Warships in Rough Seas (1900, BFI National Archive)
Panorama of the Paris Exhibition No. 3 (1900, BFI National Archive)
A városi túrák szintén népszerűek voltak, az alábbi filmben így éppen San Francisco-t láthatjuk a híres kábelvasútról, a nagy földrengés pusztítása előtt. A viszonylag hosszú, 11 perces mozgókép, várostörténeti érdekessége mellett, meghökkentő lenyomata a korabeli közlekedési normáknak is.
A fantomutak hamarosan olyan keresetté váltak, hogy néhány élelmesebb vállalkozó vidámparki látványossággá fejlesztette az ötletet. A legsikeresebb megoldást a Kansas City-ből származó George C. Hale mérnök fejlesztette ki, aki a hagyományos mozibelső helyett egy vonatkocsi berendezését kombinálta a vetítéssel. Hogy a szimulátorban átélt élmény minél életszerűbb legyen, az előadás alatt mechanikus eszközök rázták a nézőteret, a vonat sípolt és az útnak megfelelő egyéb hanghatásokat keltettek. Az ötletet 1904-ben szabadalmaztatták, majd a St. Louis-ban megrendezett világkiállításon mutatták be először. Az attrakció, mely a Hale’s Tours nevet kapta, tulajdonképpen a virtuális valóság 19. századi formáját kínálta a látogatóknak. A show minden pillanata nagyon intenzív volt, ami után "nehéz elfogadni, hogy az ember valójában nem is járt Svájcban, hiszen az illúzió annyira tökéletes" - írja a Moving Picture World. Hale ezután területekre bontva adta el a szabadalom jogait, így Észak-Amerika, Európa és Ázsia nagyvárosaiban és vurstlijaiban nemsokára többszáz helyen működtek ilyen vetítők.
Vonatút a Hale's Tours belsejében
Az első igazi sikert azonban New Yorkban indított vállalkozás hozta, melyet nem más üzemeltetett, mint a magyar származású filmpionír, Adolph Zukor. A Union Square 64 alatt felállított, vonatot imitáló moziba egyszerre 60 ember fért be, akik a pénztárnál kifizetett 10 centért 20-25 perces show-t láthattak. A program az utazás teljes élményét kínálta, amit egy egyenruhába öltözött műsorvezető ismeretterjesztő kommentárjai is kiegészítettek. Zukor és üzlettársa, William Brady, hamarosan más városokban is hasonló mozikat nyitott, így például Pittsburgh-ben, Coney Island-en és Bostonban. A Hale's Tours népszerűsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Zukor megalapozza későbbi filmes karrierjét, még akkor is, ha a kezdeti lendület az 1910-es évekre kifulladt, mert az emberek a mozgóképes kirándulások helyett ekkor már az igazi drámát, újabb és újabb fordulatos történeteket kerestek.
A Hale's Tours bejárata (Wikipedia/The Moving Picture World, 1916. július 15. 372.)
Az egykor népszerű műfajnak azonban továbbra is vannak rajongói, egyes elemei visszatérnek a VR és AR technológiákkal, sőt a kortárs művészetet is inspirálhatja. Daniel Crooks ausztrál médiaművész hipnotikus alkotásai lenyűgöző példái annak, hogyan lehet az eredeti koncepciót a digitális technológia segítségével újragodolni.
Daniel Crooks: Phantom Ride
Források:
All abroad the phantom ride: Journey back in time with Victorian film. IntoFilm-org.
John L. Fell: Film before Griffith. Berkeley - Los Angeles - London: University of California Press, 1984.
Christian Hayes. Phantom Rides. Screenonline.org.uk.
Lauren Rabinovitz: Electric Dreamland: Amusement Parks, Movies, and American Modernity. New York: Columbia University Press, 2012.
Christian Hayes: Phantom Carriages: Reconstructing Hale’s Tours and the Virtual Travel Experience. Early Popular Visual Culture, 7:2 (2009), 185-198.
