Világ-Panoráma

Különleges látványosság a századfordulós Pesten

Facebook Tumblr Tweet

2020. július 29. - Barkóczi Janka

Az alábbi képeslapot Bartos József, a budapesti kegyesrendi főgimnázium igazgatója adta fel egykori tanítványának Marienbadba 1913. június 13-án. A tanár úr a hátoldalra írt pár soros üzenetben üdvözletét küldte, és elnézést kért, amiért a tanév végének bokros teendői miatt későn válaszol szeretett diákja levelére. A lap képes felén egy Pest belvárosában készült fotó látható. Előterében hatalmas hótorlaszok emelkednek, amelyek a nyári kánikulában bizonyára hűsítően hatottak a címzettre. A buckák között egy aktatáskás férfit és egy fázós kisfiút látunk, aki a távolból a kamerába bámul. Talán éppen most jött ki a mögötte álló épületből, aminek sarkán a következő felirat díszeleg: Világ-Panoráma.

– Vajon mit hirdethet?

Képeslap a szerző gyűjteményéből

A pesti Világ-Panoráma a századforduló izgalmas, sztereoszkópiára épülő vizuális attrakciója volt. Egy „Kaiserpanoráma” vagy „Császárpanoráma” nevű szerkezet működött itt, amelyet August Fuhrmann (1844-1925) fizikus-feltaláló először 1880-ban, Wroclawban mutott be, majd tíz évvel később szabadalmaztatott.

A 3D-ben nézhető sztereoképek már régóta népszerűek voltak, Fuhrmann azonban új, elegáns módon prezentálta ezeket. A látogatók nem külön-külön használták a megtekintéshez szükséges sztereoszkópokat, hanem egy nagy, szekrényhez hasonló faépítményt ültek körül, amelynek oldalában mindenki előtt elhelyeztek egy-egy nézőkét. Ezen keresztül bepillanthattak a szekrény belsejébe, ahol feltárult egy megvilágított, háromdimenziós kép. Ezt a képet meghatározott ideig lehetett látni, majd egy figyelmeztető csengetés után a belső szerkezet elfordult, és megérkezett a következő. A sorozatokat tematikusan állították össze, és a helyek számától függően, egy menetben akár 25 kép is szerepelhetett. Az utolsó képhez érve a műsor újraindult, hiszen a körben forgó szerkezet biztosította a program ciklikusságát. A Kaiserpanoráma a népszerű vásári látványosságnak számító kukucskálódobozok technikáját egyesítette egy kényelmes, közösségi programot kínáló és állandóan látogatható hely élményével, amely bizonyos vonásaiban megelőlegezte a későbbi mozgóképszínházakat. Bár a képek maguk még nem mozogtak, de térhatásúak voltak és egymást váltották, és noha a látogatók egyénenként még nem ugyanazt a képet látták, de már ugyanabban a programban vettek részt.

Kaisermanoráma ábrázolása (Muzsika, 1985 / 2 p. 7.)

Fuhrmann Berlin egyik elegáns belvárosi negyedében nyitotta meg első állandó kiállítótermét, innen irányította később a vállalkozáshoz kapcsolódó kiterjedt fiókrendszert. A berlini Kaiserpanoráma nem kevesebb, mint 56 évig működött és többek között Walter Benjamin is meghatározó gyerekkori élményként emlékszik rá. Fuhrmann Kaiserpanorámákat és a hozzájuk tartozó üvegdiákat elsősorban Közép-Európában értékesítette, így hálózata hamarosan a térség számos nagyvárosában, összesen több mint 250 településen rendelkezett alvállalkozókkal. A programok népszerűsége 1910 körül volt a csúcson, a mozik térnyerésével azonban a közönség kezdte elveszíteni iránta az érdeklődését.

Kaiserpanoráma a Märkischen Museum kiállításán - Das Kaiserpanorama from Guim Bonaventura i Bou on Vimeo.

Budapesten az 1890-es évek végén és az 1900-as évek elején több helyen is felbukkantak ilyen szerkezetek. Az Andrássy úton nyílt meg a Nemzetközi Panoráma, de érdekes lehetett Winter Vilmos vállalkozása a Kerepesi út 32-ben, ahol a változatos programot kínáló Császárpanoráma mellett panoptikum és egy olasz királygyilkos múmiáját is kiállító bonctani múzeum is működött. Az öreg Bartos tanár úr azonban bizonyára nem véletlenül választotta éppen a fenti képeslapot tanítványa számára. A háttérben látható Világ-Panoráma ugyanis a kegyesrendiek épületében kapott helyet, a Városház tér 4. szám alatt. Ma már sem ezt, sem magát a régi Városház teret nem találjuk itt eredeti formájában, mert az egykori rendházat és gimnáziumot az Erzsébet híd pesti hídfőjének építésekor lebontották, helyette 1913 és 1917 között emelték azt az új tömböt, amely 1948 után az egyházi ingatlanok visszaadásáig az ELTE Bölcsészettudományi Karának adott otthont.

A Kaiserpanoráma azonban még sokáig élt az emberek emlékezetében, Kosztolányi például így írt a kezdetekről:

Esténként, amikor a budapesti mozik színes lángbetűi tündérvilággá varázsolják a ködös, téli éjszakát, el se hisszük, hogy vagy harminc évvel ezelőtt még senki ismerte nálunk ezt a csodálatos találmányt.
Akkoriban a régi városháza – azóta már lebontott – épületében, ott ahol most a kegyesrendi rendház van, egy tábornok özvegye „Világpanoráma” néven afféle nagyítón át nézhető, tájképeket élethűen tükröztető, forgó körházikót állított föl.
Ezek voltak a legelső „mozgó” képek nálunk.

Kaiserpanoráma részlete (Technické muzeum v Brně, Zdeněk Rauš, Forrás: Wikipédia)

1901-ben a Budapesti Hírlap apróhirdetési rovatában eladásra kínáltak egy Császárpanorámát, amely a tulajdonosnő halála miatt vált gazdátlanná. A hirdető az ajánlatokat „biztos vállalkozás” jeligére várta Fuhrmann bécsi fiókjába. Nem tudni, hogy a hirdetésben a Kosztolányi által említett szerkezet üzemeltetőjéről van-e szó, de a hely az 1900-as években gazdag programmal várta látogatókat. A reggeltől estig nyitva álló pesti Kaiserpanorámába ekkoriban 40 fillér volt a belépő, de tanuló- és gyermekjegyet már ennek feléért lehetett váltani. A változatos programban elsősorban távoli, egzotikus tájakat mutattak be, így sorra került például India, Japán, Észak-Amerika Washingtontól Philadelphiáig, Bosznia, Szarajevó, Mostar és a híres jajcei vízesés. A hagyományos utazási sorozatok mellett alkalmanként izgalmas fotóriportokat is kiállítottak, így például az orosz-japán harctérről készült tudósítást, amelyek hirdetésében külön hangsúlyozták a felvételek készítésének veszélyes körülményeit.

A Magyar Nemzet 1943-as cikke nosztalgikus hangulatban emlékszik vissza az egykori látványosságra, sok érdekes részletet megosztva az élményről:

Várj, ezt elmondom neked — körülbelül a te korodban lehettem — és nálunk otthon az volt a szokás, hogy karácsony délutánján elhoztam ide — meg sem mondtam még, hogy a régi Piarista Házban volt egy helyiség — nem, nem lehet azt mondani, hogy bolt. Ki volt írva az elég fakó cégtáblára: Világpanoráma. Persze, most meg kell magyaráznom, hogy mi az a panoráma — nem a kilátás, ahogyan bizonyára gyakran olvasod: „pompás panoráma tárult szemem elé“ — a panorámában képeket mutogattak. Az ember ült egy sötét szobában, valami nagy szekrény előtt, a belsejébe nézőlyukakon ál lehetett belátni. És bent voltak a képek: színesek, nem mozgók —, majd mesélek a moziról is, azt sokkal későbben hozták csak be —, hogy miből éltek addig a mozisztárok és a producerek? — nos, valószínűleg hallottad már a „régi jó idők“ kifejezést, hát ez volt az. Még nem éltek sem sztárok, sem producerek. Nekünk elég volt a panoráma —, de még nem is mondtam végig: szóval olyan gukkerféle nézőké volt a szekrényekre szerelve és az ember szép türelmesen ült, nézte, amit mutatnak néki: minden héten más műsor volt, de engem egy évben csak egyszer hoztak el ide, mint mondtam, karácsony délutánján, hogy ne legyek otthon útban, míg elkészítik a karácsonyfát és kirakják az ajándékokat — akkor ez szokásban volt, egyes színházakban külön gyerekelőadásokat rendeztek ezen a napon… [...]

… szóval a panorámában csakugyan mindent lehetett látni. A képek változatosan következtek egymásután: emlékszem, hogy nagy ámulattal néztem a vadembereket, ragyogó kék egük alatt, barátságosan mosolyogva — nem, a színes fényképezés még nem volt feltalálva, úgy festették a képeket kézzel utána . . . [...]

... de nem csak ilyen exótikumok voltak; és furcsa, de leginkább megmaradt emlékezetemben az egész helyiség különös szaga, nem volt kellemetlen, inkább olyan, mini valami öreg tantinál, ahol almákat sütnek a kályhán és száraz, illatos füveket raknak a fehérnemű közé. És arra is emlékszem, hogy mindig csöngettek, mielőtt a kép továbbment volna —

A Fuhrmann-féle panoráma olyan népszerűvé vált, hogy még a fővárosi közgyűlés végrehajtó bizottsága is napirendre vette annak kérdését, hogyan lehetne ezeket Budapest idegenforgalmi népszerűsítésére használni. A bizottság a különböző tájékoztató anyagok és városi fotóalbumok terjesztése mellett tárgyalásokat folytatott arról, hogy a főváros látképeiről készüljön önállóan is bemutatható sorozat a panoráma számára.

Sztereofotó: 1900. Magyarország,Budapest VIII. Üllői út - Mária utca sarok, Budapesti Tudományegyetem I. sz. Sebészeti Klinika (Fortepan / adományozó:Kiss László / Dabasy Fromm Géza felvétele / Képszám: 93406)

Az országban nemcsak Budapesten, de Kolozsvárott is működött hasonló intézmény. A kolozsvári Szentegyház utca 1/a alatt 1900. július 8-án nyílt meg a Világ-Panoráma, mely valószínűleg szintén a Fuhrmann-féle technológiát alkalmazta. A beszámolók méltatják a hely ismeretterjesztő-oktató funkcióját, és azt, hogy a látogatók kulturált körülmények között, nem tülekedve, hanem kényelmesen, a kijelölt helyen ülve élvezhetik a programot. Ahogy a Magyar Polgár című lap írja, az itt látható „összes képek eredeti fölvételek és az üvegphoto-k bámulatos plasztikája s perspektívája, egyesülve a természetes színek hű visszaadásával, — a képeket oly tökéletességben mutatják be, a minőt a festő ecsetje sohasem bír elérni; mert az ember nem sima képet lát (az előtér közvetlenül előttünk, a távolság pedig messzi hátra van) — hanem a megfogható teljes valóság áll szemeink előtt.”

Egy videó a Kaiserpanorámákról, bár elsősorban németül tudóknak és 3D szemüveggel rendelkezőknek lesz teljes az élmény: